Szüleim padlása egy kincsesbánya. Legalábbis egy magamfajta
romantikus lelkületű, alkotókedvű nőszemélynek. Telis-tele van szebb napokat
látott, valaha, valakinek kedves tárggyal, megörökölt bútorral és az Édesapám
által gyűjtött régiségekkel. Gyakran fenn járok mostanság ...
Legutóbbi látogatásom alkalmával bukkantam rá erre a
csodálatos, fából készült hintalovacskára, ami egykor egy, vagy akár több
gyermek féltveőrzött kedvence is lehetett. Először szomorúsággal töltött el a
gondolat, hogy tíz-tizenöt éve, amikor a fiaim még kicsik voltak, messzire
kerültem a padlást és nem találtam rá erre a szép „állatra”. A régi holmik
iránti vonzalmam nem volt mindig ilyen erős, éveim múlásával érett meg bennem
szépségük és értékük tisztelete. Pedig milyen boldogan játszottak volna vele
néhány éve!
A következő pillanatban azonban hirtelen rámtört az örömteli
felismerés: hiszen ez a mesés fa ló egy bútordarab! Azaz akkor is velem kell
jönnie, ha a fiúk már nem játszanak vele. Szóval ez egy Bútor Faló! Egymásra
talált a ló és gazdája! Hiszen én magam pedig egy bútorfaló vagyok, aki
kedvtelésből régi idők csodás bútoraiból a mai lakások, belső terek hangulatos
kedenceit készítem sok örömmel, szeretettel egy varázsfesték segítségével. Így
egy percig nem volt kétséges, hogy ő lesz az én műhelyem névadója. De csak a
lábait fogom átfesteni, hiszen ő így egy tökéletes almásderes!
A BútorFaló falai között folyó átváltoztatásokról ezen a
bolgon és a BútorFaló facebook oldalon is be fogok számolni, a festékkel
kapcsolatos tudnivalókra és az apró praktikákra pedig szívesen megtanítok
bárkit, aki kedvet érez hozzá!
(Ezúton is köszönet Nemiskacat Enikőnek, hogy elérhetővé
tette számomra is az Annie Sloan Chalk Paint (ASCP) festéket.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése